nem gondoltam volna,hogy eljössz..hogy ott találkozunk.. volt egy-egy megérzésem ezzel/veled kapcsolatban, de amilyen gyorsan jöttek olyan hamar el is vetettem őket..de ahogy megláttalak;egy pillanat elég volt ahhoz, hogy újra,a már múló,fájó sebek felszakadjanak.. aztán ahogy közeledtél..egyre szaporább lett a légzésem,és nem tudtam, hogy hogyan is viselkedjek. merre nézzek,hova forduljak, büszkén nézzek rád, emelt fővel; vagy inkább lesüssem a szemeimet ?! hogyan reagáljak csupán a jelenlétedre?
utáltalak ,mert eljöttél, mégis jólesett ,hogy tiszteletedet tetted. utáltalak ,mert ismét látnom kellett téged, mégis jó volt az a pár pillanat.. és az az érintés.....A mindenki előtt eljátszott,mély,őszinte sajnálat amit az arcodra csaltál,miközben végigsimítottál a derekamon.. méreg és fájdalom , öröm és boldogság, ezek az érzések játszódtak le bennem..
Még mindig a bűvkörödbe tudsz varázsolni egy csekély időre...és akkor a váratlan ,fájdalmas érzés , amikor más kezét fogva sétálsz ..BOLDOGAN....
Az az igazság , hogy fáj,hogy neked ennyire könnyen megy.. és borzasztó ,hogy én még mindig nem tudtalak elengedni..
DE! erős leszek, és tudom - sok időbe fog telni - de el foglak felejteni .. csak az a kérdés , MIKOR....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése